Az emberi fejlődés útjai
May 12, 2019
Letölteni Az emberi fejlődés útjai könyv ingyen pdf, epub, mobi, rtf és fb2
Nemigen egyezik meg a mai gondolkodásmóddal, hogy a karácsonyi ünnep alatt előadássorozatot tartsunk; ez különösnek látszik, mert már megszoktuk, hogy az év nagy ünnepeit a pihenés és a vallásos gyakorlatok idejének tekintsük. A jelenlegi viszonyok mélyebb ismerete azonban félreismerhetetlenül megmutatja, hogy a mostani ünnepekhez nem illik az, ami eddig hosszú időn keresztül érvényben volt. Nehéz időket élünk s könnyelműség lenne, ha figyelmen kívül hagynánk a mai helyzet súlyosságát s egyszerűen folytatni akarnánk a régi szokásokat, tekintet nélkül arra, hogy mi játszódik le éppen ma a látható és láthatatlan világokban. Ilyenkor, a nagy ünnepeken az emberek megajándékozzák egymást, a hagyományhoz híven feldíszítik a karácsonyfát és azt cselekszik, ami évszázadok óta szokás. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy észrevegyük: ez a szokás ma már szinte bűn …Az emberi fejlődés útjai
Könyv adatok
Cím: Az emberi fejlődés útjai
Szerző: Rudolf Steiner
Kiadó: HERMIT KÖNYVKIADÓ BT.
Oldalszám: 120 oldal
Megjelenés: 2017. március 10.
Kötés: Ragasztott
ISBN: 9786155342561
Méret: 140 mm x 210
Olvasni online Az emberi fejlődés útjai könyv ingyen
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.